2009. november 28. (részlet)
„E szavakkal fordulj hozzám Vassula:
Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,
mert akkor mindnyájan elpusztulnak;
Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel,
mert akkor a vizek kiapadnak és a természet kiszárad;
akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad;
Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet és pusztasággá változtatja;
A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel;
Az éjszakát pusztulás rázza meg és úgy hull a hamu,
mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet;
Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan!
Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned,
és akikben Te is örömödet leled!
Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád és ne engedd,
hogy erővel sújtson le ránk Kezed,
hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket