II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasság apostola

„Az Isteni Irgalmasság ügyét 1959. március 6-án a Szent Offícium Indexre tette, vagyis megtiltotta a kultusz terjesztését, s maga Sopocko professzor is szigorú figyelmeztetést kapott. A templomokból kikerültek az Irgalmas Jézus-képek. Egyedül a krakkói kolostor híres festménye (Adolf Hyla) maradt eredeti helyén.” (Az Isteni Irgalmasság üzenete / Antaloczi L.)

    Pápaságát megelőzően „Karol Wojtyla még krakkói segédpüspök korában felkereste A. Ottaviani bíborost (1963), és előterjesztette a Naplóval s tartalmával kapcsolatos terveit. A kardinális biztató szavakkal bocsátotta el a jövendőbeli pápát: »Siessen, mielőtt a tanúk meghalnak. « ” (– Az Isteni Irgalmasság üzenete / Antaloczi L.)

   A Hittani Kongregáció állásfoglalását a legnagyobb tisztelettel kell fogadni de nem tévedhetetlen. Egy jó példa Faustina Kowalska nővér esete, akinek az Isteni Irgalmasságról szóló írásait betiltotta a Vatikán (1959-1978). A tilalmat végül is feloldották, és a helyzet teljesen megváltozott, amikor II. János Pál pápa Faustina Kowalskát 1993-ban boldoggá, majd később szentté avatta. Azt is meg kell jegyezni, hogy II. János Pál mint bíboros és Krakkó érseke, lelkiismeretének szavát követve (Dignitatis Humanae – 2 fejezet ill. 748 – as Canon), elutasította a Faustina  nővér írásaival kapcsolatos tilalmat, és szüntelen erőfeszítéseivel elérte, hogy a Kongregáció felfüggesztette az elítélést. Egy egy ilyen felülvizsgálat idején a kivizsgáló bizottság elsősorban a kérdéses magánkinyilatkoztatásból fakadó tanúságtételeket vizsgálja mint ’gyümölcsöket’ (Mt 7, 16-18). Ez ugyanígy történt Szent Fausztinával kapcsolatban is:

    A fenti történésből egyértelműen világossá válik, hogy a tanúságtevőknek ki kell tartani az igaz ügy mellett. Mert ha feladják és nem tartanak ki a nehéz idők alatt akkor nem lesz tanúságtétel ami alapján eldöntheti a vizsgálati bizottság, hogy jók vagy rosszak a ’gyümölcsök’. Erre a magatartásra II. János Pál pápa mutat példát elsőként az Isteni Irgalmasság - fent említett - üzeneteivel kapcsolatban. A Szentatya korábbi magatartása tükrözi, hogy miként tartott ki azon jogok keretein belül amelyek egy nehéz helyzetben lehetőséget adtak számára az Isteni Irgalmasság üzeneteinek a megmentésére. Az alábbiakban néhány idézet a II. Vatikáni Zsinat egyik idevonatkozó dokumentumából:

Az igazság keresésének kötelezettsége - A II. Vatikáni Zsinat legfontosabb dokumentumainak egyike volt a Vallási Szabadságról szóló Nyilatkozat (Dignitatis Humanae). Az alábbi sorok a 2. fejezetben találhatók: "Egybevág az emberi méltóság eszméjével … - hogy minden ember … törekedjen az igazságra, és különösképpen a vallási igazságra. Az ember hozzá is van láncolva az igazsághoz attól a pillanattól fogva, hogy felismerte azt, és azután egész életét az igazság követelményeinek megfelelően fogja kormányozni."  A 3. fejezetben pedig ez olvasható: "Ezentúl minden embernek az a kötelessége és ennél fogva joga is, hogy vallási dolgokban megkeresse az igazságot azért, hogy megfontoltan fogalmazhassa meg saját maga számára lelkiismeretének jó és igaz bírálatait, amelyeket minden odavágó helyzetben alkalmazhat." Ezek a törvényszerűségek inspirálták a 748-as Kánont, amely minden embert feljogosít arra, hogy keresse az igazságot, és ha egyszer megtalálja azt, úgy az isteni törvények szerint ahhoz is joga van, hogy aszerint éljen.

Az Isteni Irgalmasság üzenetében Jézus azt is kérte, hogy a Húsvétot követő első vasárnapot  a Szentatya hivatalosan jelölje ki az Irgalmasság Vasárnapjának. A Szentatya Fausztina nővér szenté avatásakor ezt is teljesítette mint az Úr kérését és bevezette az Irgalmasság Vasárnapját. Hatalmas jelnek bizonyult erre válaszként Istentől az, hogy a Szentatya éppen Irgalmasság Vasárnapjának előestéjén távozhatott földi életéből Isten Irgalmas Szeretetébe.   "Krisztus Istenünk dicsőség néked!"